Bús Balázs: Az egyszerűségre, a kisközösségekre, a kultúrára, a szolgálatra szeretnék koncentrálni

Számos tanulság vonható le a 2019-es önkormányzati választások eredményéből. A csalódottságból – amelyet az előző városvezetés mellett az Óbudán élő emberek jelentős része is érez – azonban nem következik tétlenség és kiábrándulás. Bús Balázst egy évnyi visszavonultsága után múltbeli tapasztalatairól, terveiről és arról is kérdeztük, hogy az elvégzett munkával kapcsolatban van-e hiányérzete.

Egy év telt el az önkormányzati választások óta. Megváltozott a III. kerület vezetésének összetétele ön pedig a közélettől jó néhány lépést hátralépett. Mivel töltötte az elmúlt időszakot?

Életem második felében lehetőséget kaptam a sorstól, hogy újra végiggondolhassak alapvető kérdéseket. Fellélegzésként éltem meg, hogy kiléphettem abból a taposómalomból, ami az elmúlt 20-25 évemet jellemezte. Visszavonultam a természetbe, már többet olvashatok, mint korábban, gyakran kirándulok, biciklizek. Szerettem nyáron a Dunában úszni, imádom a dunai strandokat, szigeteket, a dunai életet, számomra ez kicsit visszatérés a gyökerekhez is, valahol hazatalálás. Közvetlenül a választások után elutazhattam Nepálba, ami igazi lelki feltöltődést jelentett számomra. Óbuda mellett a Dunakanyar második otthonom vált, mely a történelme, kultúrája, de a szakralitása miatt is az ország és a magyarság legfontosabb térsége. Elvégeztem egy barista tanfolyamot, aki ismer, tudja, hogy a kávé nálam nagy szerelem. Április óta pedig hetente készítek kovászos kenyeret. Szeretném ezt is még jobban megtanulni. Van egy kis kertem is, szeretek a növényekkel, fűszerekkel, fákkal is foglalkozni. De a kérdésre visszatérve a latin azt mondja: Tempora mutantur, et nos mutamur in illis, azaz az idők változnak, és változunk mi is velük. A Jóisten kegyelméből én is változtam és remélem ez a változás mások javára is szolgál majd.

Ez a 365 nap – ha jól gondolom – nem csupán rekreációval telt.

Valóban nem. Egyesületünkkel kiadtunk egy Nagy László-Szécsi Margit kötetet, ezzel folytatva azt a kultúra közvetítő hagyományt, ami a polgármester választással megszakadt. A különböző kulturális és közösségi projektek mellett a Dunakanyarral kezdtem el komolyabban foglalkozni. Sokan keresnek meg óbudai panaszokkal is, de most korlátozottabb a segítési lehetőségem. Elvállaltam az Óbudai Széchenyi Kör vezetését, de a járvány miatt itt is csökkentett az üzemmód.

Ezzel együtt nincs hiányérzete?

Nincs, mert az a terv, amin munkatársaimmal hosszú időn át dolgoztunk, az valahol teljesült. Számos projektet előkészítettünk, sok kiviteli tervvel is rendelkezik, ott vannak a polgármesteri fiókban, csak meg kell valósítani. Egy vesztes választás, ha másra nem is, de arra biztosan jó, hogy letisztítsa az emberi kapcsolatokat. Kiderül, hogy kik az igazi barátok és kik azok, akiket csak az érdekeik vezéreltek. Néha el kell veszteni a hatalmat, hogy ezeket tisztábban láthassuk. Talán az elmúlt évben nem is a hatalom elvesztése volt rossz, hanem megélni, hogy fontosnak hitt kapcsolatok hamisak voltak, és ezzel együtt még a szép emlékek is átértékelődnek, semmivé válnak. Szerencsére vannak új kapcsolatok, melyekben már nincs jelen a hatalomhoz fűződő érdek. Bogdán László, a cserdi polgármester halála ugyanakkor megrázott. Felvetődött bennem is kérdés, milyen felelőségem van, hogy ennyire magára maradt. Sajnálom, hogy óbudai polgármester koromban nem ismertem, mert lett volna lehetőség értelmes kapcsolatok kialakítására. Amit ő elkezdett, szerintem nagyon értékes munka volt. A cigányság helyzete, kérdése ugyanakkor az ország és a magyarság szempontjából is az egyik legfontosabb kérdés lesz a jövőben, nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Ezért is tartom értékesnek és támogatandónak Beer Miklós, volt váci püspök atya, és egykori tanárom tevékenységét.

Több mint egy évtizeden át a közösségépítés állt a városépítő politikájának középpontjában. Volt értelme az erőfeszítéseknek, lett valamilyen maradandó eredménye?

Érdekes, hogy épp a koronavírus igazolta vissza, hogy helyes irányba indultunk el, amikor a közösségépítő munkára helyeztük a legnagyobb hangsúlyt. Látható, hogy e rendkívüli helyzetben a kisközösségek váltak a társas kapcsolatok alapjává, Óbuda számos pontját pedig ebből a szempontból már felkészülten érte a Covid járvány. Meggyőződésem, hogy mentálisan megerősödött, egymást ismerő emberek körében lehet a legkönnyebben átvészelni ezeket a nehéz időket. A jövőbeni munkám során is a kisközösségekre, mellettük pedig továbbra is a szociális kérdésekre, a természetvédelemre és az egyszerűségre fogok törekedni. A járvány igazán nagy kihívás mindenki számára, de egyúttal lehetőség is. Látom, hogy sokan befelé fordultak, az élet komolyabb kérdései is élesebben jelentek meg. A bezárkózás, a félelem nagyon élesen rávilágít a magány és társas kapcsolatok, a kisközösségek szükségességére. Egy önkormányzatnak most főleg ezekre kellene koncentrálnia. Jahn Gehl, dán építész gondolat még fontosabb most, aki azt mondta, hogy az ember legfontosabb szükséglete a másik ember társasága, és e szerint kell a tereket is újra tervezni. A Covid azt mutatta meg, hogy nem csak a tereket, de szinte mindent, ami az életünket meghatározza. Országos szinten lehetőséget kaptunk a valódi közösségépítésre. A politikának pedig ez a legfőbb célja. Élni kellene ezzel a lehetőséggel. Látok egyfajta spirituális ébredést és növekvő érdeklődést is. Nálam is máshová kerültek bizonyos kérdésekben a hangsúlyok. Zavar a jelenlegi kommunikáció, illetve pont a kommunikáció hiánya. Csak kiabálás, hazudozás és zaj van. Ahogy a fekete Sarah bíboros is a legfontosabb könyvében a csend erejéről beszél a zaj diktatúrájával szemben. Szerettem a járvány első felében kialakult csendet.

Ez azt is jelenti, hogy hosszabb távon is szeretne távolságot tartani szűkebb vagy tágabb közügyeinktől?

Nem feltétlenül. Azt hiszem Óbudán, de talán másutt is van még feladatom, erőt is érzek magamban és kellő támogatottság esetén elképzelhető, hogy újra vállalom az itt élő emberek képviseletét. Sokan szeretnek és bíznak bennem, ez pedig úgy érzem, kötelez. Az elmúlt 13 évben munkatársaimmal bemutattuk, hogy hogyan tudunk szociálisan érzékeny, közösségi tervezésen alapuló fejlesztéseket megvalósítani, új kulturális intézményeket létrehozni, hogyan kell és lehet közösen együtt dolgozni, bizalomban élni. Fantasztikusan jó szakemberekkel dolgozhattam együtt, akik emellett emberileg is kiválóak. Pótolhatatlanul sokat veszít azzal Óbuda, hogy őket most pártkatonákra cserélik le.

Miért épp most vállalkozott arra, hogy megtörje az eddigi hallgatást?

Nem akartam megszólalni, nagyon jól érzem magam a bőrömben, csak a közelmúltban egy olyan nemtelen támadás ért egy óbudai óvodában korábban megesett szörnyűséges és nagyon megrázó pedofil üggyel kapcsolatban, amiben meg kellett védenem magamat és azokat az értékeket is, amelyek mentén mindig is dolgoztam. Betört a zaj és az erőszakos kiabálás a csendembe. Elképesztő erőt adott ugyanakkor az a támogatás, kiállás és szeretet, amit e nemtelen támadás kapcsán kaptam. Másfelől egy-egy új vezetésnek 100 nap türelmi idő minden körülmények között kijár, én pedig ezt Óbuda esetében majdnem megnégyszereztem. Az én türelmem eddig tartott. Mára kiderült, hogy kik is ők pontosan és mire képesek.

Tényleg, mire képesek? Polgármesteri 13 évének tükrében az elmúlt egy évet hogyan értékelné?

Nem csak az én 13 évem-, hanem a kerület elmúlt 30 év alapján mondhatom azt, hogy az óbudai városházán nem volt még ekkora szellemi és erkölcsi mélyrepülés, mint most. A jó szakembereket elkergették, illetve elmenekültek az önkormányzat közeléből. Ennek a szedett-vedett társaságnak ezzel együtt is még lehetősége van befejezni az általunk elindított projekteket. Ezeken túl viszont új projekteket nem látok. A múltat végképp eltörölni lendülete érzékelhető még, ami a rombolásra elég csak. Érték létrehozásának jelét sem látom. Mintha nem lennének tisztában, hogy mekkora felelősség Óbuda (Magyarország 7. legnépesebb településének) vezetése. Nem egyszer döntésképtelenség bénítja meg a kerület fejlődését. Az ötpárti koalíció miatt pedig még egy halom pártkatonát is etetni kell. Totális vagyonkiárusítás kezdődött. Ami mozdítható, azt viszik és elkótyavetyélik.

Jelen viszonyok között volna a fejlesztésekre egyáltalán mozgásterük?

Abban az esetben, ha nem Gyurcsány Ferencnek és az ő pártpolitikai érdekének rendelnék alá az önkormányzati munkát, akkor bizony lehetne kapcsolatokat építeni, lehetne eredményeket elérni. Óbudán sajnos már most a 2022-es választások határozzák meg a tetteket, ezért van ennyi konfrontációjuk a jelenlegi hatalommal. A kerületi emberek hatékony érdekképviselet nélkül maradtak. Még mielőtt megkérdezné… igen, van olyan DK-s vezetésű önkormányzat, amely próbál értelmes együttműködési lehetőségeket kiaknázni, így például a XI. kerület nagyon komoly állami forrásokat szerzett gyermek szakellátásra. És megemlíthető a baloldali XIII. kerület is, ahol nem a pártpolitika határozza meg az önkormányzat munkáját.

Folytatódik a közösségi tervezés? A Római-part ennek régen kulcsfontosságú helyszíne volt.

Meglepő módon a Római-parton most is zajlik a közösségi tervezés. Tegyük hozzá, az ottani szabadstrand már elő volt készítve, azt idén el lehetett volna indítani, csak mivel úgy próbálják beállítani, mintha most kezdődött volna el a tervezés, a befejezési dátum eltolódott egy évvel. Az árvízvédelmi kérdés viszont lekerült a napirendről.

Milyen visszajelzéseket kap a választóktól?

Facebook-reakciók alapján is csalódottságot érzékelek. A tavalyi választás érzelmi voksolás volt. Nem valami mellett, hanem valami ellen álltak ki a választók. Bárki jöhetett városvezetőnek, aki nem fideszes. Még egy lovat is megválasztottak volna és lehet, hogy jobban járunk. Nem az én/ mi teljesítményünkről mondtak ítéletet, és azt sem tudták, hogy kiket tüntetnek ki bizalmukkal. A hirtelen jött érzelmi döntéseit később mindig megbánja az ember.

Mit jelent pontosan III. kerületben a baloldali fordulat?

Nézzük! Szociálisan megerősödött az önkormányzat? – nem. Kevesebbet fordítanak szociális ellátásokra. Leállították a lakás értékesítéseket, ahogy ígérték? – nem. Sőt felgyorsították. Több pénzt kapnak a civilek? – nem, kevesebbet. A Civil Házat bezárták, most árulják. Megszűntek a heti személyes polgármesteri fogadóórák, helyette kis videókkal üzengetnek az óbudaiaknak. Eladták a sóstói tárborhoz kapcsolódó telkeket, a Kolosy téri piacot, megszűnt az Óbuda Napja, az Óbudai Nyár rendezvénysorozat, a sör és a borfesztivál. A Római-part is kezd egyre élhetetlenebbé válni. Ígéretüknek megfelelően leállították a Szentendrei úti fakivágásokat? – dehogy, kivágták azokat. Bővítették a kulturális szolgáltatásokat? Ellenkezőleg: csökkentették. Állítólag még egyes közösségi házakat is eladnának. Színvonalasabb lett az Óbudai Anziksz? – nem lett, de az alapítóit és megálmodóit jellemtelen alakok eltávolították a folyóirattól, a szellemi tőkéjüket gátlástalanul lenyúlták. Az Esernyős rendezvényteret szélsőbalos produkciókkal árasztották el. Ehhez társul még némi hivatali hatalommal visszaélés (a tüdőgondozóban ügyészségi vizsgálat zajlik, a békásmegyeri piacon korrupció ütötte fel a fejét, amikről a polgármester próbál úgy tenni, mintha nem tudna róluk, csak ezt bűnpártolásnak hívják). Amit pedig a városházi életről és munkáról, azaz annak hiányáról hallani lehet, elég elborzasztó.

Hogyan látja a hivatalt, ha visszatekint rá?

Fáj kimondani, de szellemi hontalanok melegedőjévé vált. Olyan emberekkel töltötték fel, akik hírből sem ismerik a tisztességes munkát. Sokaknak semmi közük Óbudához se, csak az egyéni haszonszerzés motiválja őket. Az óbudai DK-s vezetés akaratgyenge, valójában Gyurcsány Ferenc irányítja az óbudai Városházát, akinek az óbudai emberek soha nem számítottak. Elég csak a Margit kórházra gondolnunk. Azzal takaródznak, hogy semmire nincs pénz, miközben egy 35 milliárd forintos költségvetésben mindig van lehetőség olyan átcsoportosításokra, amivel a megszorítások időszakát simán lehet kezelni. Ezt csak azért hangoztatják, hogy az elképesztő túlárazásokat és lopásokat elfedjék.

Hogyan növelhető Óbuda és Békásmegyer lakosságának érdekérvényesítő ereje?

Legközelebb 2022-ben lehet a mostani kiábrándító helyzeten változtatni, akkor lesz módjuk ugyanis, hogy valóban a problémáikat ismerő, eredményeket felmutatni képes, őket képviselő parlamenti jelölteket választhatnak maguknak. Az érzelmi döntést korrigálni lehetne racionális megfontolások alapján. Óbuda megérdemelné újra, hogy valódi képviselete legyen.

Széki Károly

Keresés
Linkajánló