A velünk élő nemzetiségek hagyományait őrzi az Óbudai Búcsú

A Búcsú eredetileg a Szent Péter és Pál Főplébánia-templom védőszentjeinek az ünnepe volt, több száz éves hagyományokra tekint vissza. Ez alkalomból a nap programja ünnepi szentmisével kezdődött, melyen részt vett Tarlós István főpolgármester, és Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője is.

„A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké.” – Tamási Áron gondolataival köszöntötte Bús Balázs polgármester a mintegy háromszáz éves hagyományokra visszatekintő Óbudai Búcsún megjelenteket. A polgármester a nyelv, mint hagyomány fontosságáról beszélt és hangsúlyozta, ahogy ez működik a magyar nyelv és a magyar nép esetében, ugyan úgy a német nyelv esetében is hasonló jelentőséggel bír. Kiemelte, milyen kihívást jelent a ma egyre gyakoribb multikulturális családokban a nemzeti hovatartozás átadása a szülők és gyermekeik között, vagy egy idegen nyelv szavaival kifejezni a haza és az otthon közötti különbségeket. „A valódi identitás legfontosabb mutatója, ha tudjuk, hogy ki, milyen nyelven álmodik.” – zárta szavait Bús Balázs, majd köszöntötte az Óbudai Búcsú idei díszvendége, Pilisvörösvár alpolgármesterét, Pándi Gábort.

Az alpolgármester kiemelte, hogy Pilisvörösvár és Óbuda ezer szállal kötődik egymáshoz, ez ugyan úgy jelen van a hagyományokban, mint a jelen örömeiben és nehézségeiben egyaránt. Pándi Gábor hangsúlyozta, hogy a ma élő németek, svábok mind hálásak Istennek, hogy ma Magyarországon békében gyakorolhatják a hitüket, őrizhetik nemzetiségi hagyományaikat.

Az Óbudai búcsú hagyományának ápolását a Braunhaxler Egyesület vállalta magára. A hagyomány őrzi azoknak a német telepeseknek az emlékét is, akik 1698-ban érkeztek meg Óbudára, szám szerint tizenheten. Az Óbudára települőknek a Zichy grófoktól kapott földterületeken a szőlőkultúra elterjesztése és művelése lett a fő feladatuk. Az új otthonra lelt németek ragadványnevüket – braunhaxler – is munkájuknak köszönhették. Ez, szó szerinti fordításban barnacsülkűt jelent. De miért is nevezték így őket? Ezek az egyszerű emberek ugyanis nem engedhették meg maguknak a cipő megvásárlását, így a szőlős kertekben mezítláb, vagy papucsban, feltűrt nadrágszárral, szoknyával dolgoztak, a szél kicserzette, a nap barnára sütötte a lábszárukat. A szóbeszéd szerint egy igazi Braunhaxlernek barna lábbal kellett világra jönni – írta róluk Krúdy Gyula.

A Braunhaxler Egyesület meghívására érkeznek Óbudára a környező településekről a mai kórustalálkozó fellépői. A nemzetiségi önkormányzatok nevében először Neubrandt Istvánné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, majd a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Horti Edit köszöntötte a megjelenteket. Házigazdaként Pappné Windt Zsuzsanna, a Braunhaxler Egyesület elnöke kalauzolta a vendégeket és mutatta be a fellépő kórusokat és tánckarokat.

Keresés
Linkajánló