A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából tartott koszorúzást Óbuda-Békásmegyer Német Nemzetiségi Önkormányzata és a „Braunhaxler” Egyesület a Fő téri emléktáblánál. Az Országgyűlés nyolc éve jelölte meg január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjaként, többek között Bús Balázs akkori parlamenti képviselő kezdeményezésére.
„Hiszek a Napban, ha nem is látom fényét,
Hiszek a szeretetben, ha nem is érzem sehol,
Hiszek az Istenben akkor is, ha hallgat.”
A megemlékezés a Szent Péter és Pál Főplébánia-templomban tartott szentmisével kezdődött, melyen részt vett Varga Mihály pénzügyminiszter, kerületi országgyűlési képviselő, Tarlós István korábbi főpolgármester, valamint Bús Balázs korábbi polgármester, önkormányzati képviselő is.
A szentmise végeztével a résztvevők a Fő térre vonultak, ahol Neubrandt Istvánné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke idézte fel a háború utáni időszak történelmi tényeit:
A háború után a 16-45 év közötti férfiakat elhurcolták, jóvátételként kényszermunkára kellett menniük a Szovjetunióba. Így ’45 januárjában Óbuda szinte teljes férfi lakosságát gyalogmenetben hajtották a Duna mentén, majd marhavagonokban folytatták az utat a szibériai munkatáborokba. Sokan már az út alatt meghaltak. A Vörös hadsereg elsősorban a német lakosságú településekről szedte össze az embereket, de menet közben már bárkit beránthattak az elhunytak és szököttek helyére. Az elhurcoltak csupán harmada tért vissza 3-9 év kényszermunka után, testileg lelkileg összetörve. Itthon soha senkinek, még családtagjaiknak sem beszélhettek átélt szenvedéseikről.
A koszorúzáson a megjelentek nem csupán az elhurcoltak szenvedéseiről emlékeztek meg, de ugyanúgy felhívták a figyelmet az itthon maradottak szenvedéseiről is: az apátlanná, anyátlanná vált gyermekekről, feleségekről és férjekről, akik semmit sem tudtak elhurcolt szeretteikről.
Menczer Erzsébet, a SZORAKÉSZ elnöke beszédében az emlékezés fontosságát hangsúlyozta:
„És elmúlt a magát nagyszerűnek feltüntető XX. század, amelyben bevezették ugyan a csatornázást és a villanyvilágítást és a tömegközlekedést, ám ugyanakkor soha semmikor korábban annyira keveset nem ért a tömegével feláldozott emberélet, amint ez annak két világháborúja során bebizonyosodott. A 75 évvel ezelőtti cselekmények ugyanakkor nem a frontokon és a lövészárkokban, nem katonák között történt, hanem a közigazgatásban, immár háború nélküli, békének kikiáltott közállapotok között.
Szülőföldünkön, Óbudán is elterjedtek voltak a német hangzású utca és boltnevek, a sramlizene a kockás abrosszal takart asztaloknál, ahol a helyi borokat kínálták a kellnerek, és ahol Krúdy Gyula vagy Márai Sándor úgy fordult meg, hogy ottlétük a magyar irodalmat is gazdagította.
Most, amikor fejet hajtunk azok előtt, akiknek az emberi jogait, a megszállók, a kommunisták semmibe vették, földbe tiporták, európai polgárként és igaz magyarokként arra is gondolnunk kell, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy a megemlékezés, a tanúságtétel jogát valamiféle hangsúly-áthelyezéssel ismét elvegyék tőlünk. Nem tudjuk a múltat meg nem történtté tenni és bár a sebek nehezen gyógyulnak, csak úgy érhetjük el azt, hogy e borzalmak többe ne történhessenek meg, ha emlékezünk!”
A megemlékező beszéd után a résztvevők az emléktáblánál koszorúk elhelyezésével rótták le kegyeletüket az ártatlan áldozatok előtt.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében dr. Kiss László polgármester koszorúzott.
Varga Mihály pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő nevében Bús Balázs korábbi polgármester, önkormányzati képviselő helyezte el az emlékezés virágait.
A SZORAKÉSZ nevében Menczer Erzsébet elnökasszony koszorúzott.
A Fidesz Óbudai szervezete nevében Puskás Péter önkormányzati képviselő, frakcióvezető emlékezett az áldozatokra.
A Fidesz 10. választókerületi elnöksége nevében Csapó Harold Gábor önkormányzati képviselő, kabinetfőnök koszorúzott.
Az Óbudai Fidelitas nevében dr. Pulay Ádám elnök, Zseni Péter és Malinás Sándor alelnökök emlékezett.
Az Óbudai IKSZ nevében Gyepes Ádám alelnök helyezett el koszorút.
Óbuda-Békásmegyer Német Nemzetiségi Önkormányzata nevében Müller István képviselő, a „Braunhaxler” Egyesület nevében Pappné Windt Zsuzsanna elnök helyezte el az emlékezés koszorúját.